A társas vállalkozások járulékfizetésének jelenlegi szabályai

Az első tisztázandó kérdés, hogy melyek a társas vállalkozások, illetve az adott formáció tagjáról mikor jelenthetjük ki, hogy társas vállalkozó.

A betéti társaság, illetve közkereseti társaság tagja akkor minősül társas vállalkozónak, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik és ezt nem munkaviszonyban és nem megbízásos jogviszonyban teszi.

A kkt. és bt. tagja tehát személyes közreműködés vonatkozásában a következők közül választhat:

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->nem működik közre személyesen,

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszony keretében végez munkát és végül

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->társas vállalkozóként végez munkát a társaságban.

E szabad választás lehetősége 2006. június 30-ig az üzletvezetésre jogosult tagot nem illette meg, akinek személyes közreműködése – megbízatásának jellegéből adódóan – minden esetben vélelmezhető volt.

Tekintve, hogy az üzletvezetői teendőit nem láthatta el munkaviszony keretében, minden esetben társas vállalkozónak minősült

Július 1-jétől mindez jelentősen módosul. Az új Gt. egyértelműen kimondja, hogy a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre az e törvény szerinti társasági jogi jogviszony az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Mindehhez a közkereseti társaságokra, illetve betéti társaságokra vonatkozó speciális rész annyit fűz hozzá, hogy (91. § (2) bekezdése) nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés. Ez ellentétben áll az eddigi rendszerrel, nevezetesen, hogy a kkt. vagy bt. üzletvezetője – tekintettel személyes közreműködési kötelezettségére minden esetben társas vállalkozónak minősül. Amennyiben tehát a Tbj. nem módosul, az új Gt. Révén a vezető tisztségviselők (jövedelem, vagy más jellegű személyes közreműködés híján) kikerülhetnek a biztosítás, illetve a minimum járulékfizetési kötelezettség alól.

A kft. tagja esetében szintén valamennyi lehetőség adott: nem működik közre személyesen, ha úgy gondolja munkaviszonyban vagy megbízás alapján tevékenykedik és végül kiveheti a részét a munkából társas vállalkozóként.

A kft. ügyvezetője június 30-ig – főszabályként – munkaviszonyban láthatta el az ügyvezetői teendőket, munkaszerződés hiányában pedig jogviszonyára a megbízás szabályait kellett alkalmazni.

Ettől eltérően a meghatározói tulajdoni részesedéssel rendelkező tag ügyvezető csak társas vállalkozóként láthatták el az ügyvezetői teendőket.

Az új Gt. említett előírásai rájuk is vonatkoznak, azaz az ügyvezetői teendőiket csak megbízás alapján láthatják el. Magától adódik a kérdés, hogy mi van azokkal a vezető tisztségviselőkkel, akik jelenleg munkaviszonyban állnak. Erre a problémára a törvény átmenetei rendelkezései között találjuk a választ. E szerint a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható arra a vezető tisztségviselőre, aki e törvény hatálybalépése előtt a vezető tisztség ellátására munkaviszonyt létesített, a munkaviszony megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított öt évig.

A közhasznú társaságban, egyesülésben, közös vállalatban viszonylag ritkán fordul elő a természetes személy tag. Amennyiben mégis, akkor kell társas vállalkozónak tekinteni, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik és ezt nem munkaviszonyban és nem megbízásos jogviszonyban teszi.

A szabadalmi ügyvivői társaság, illetve szabadalmi ügyvivői iroda tagja akkor minősül társas vállalkozónak, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik és ezt nem munkaviszonyban és nem megbízási jogviszonyban teszi. E formációk tagjai tehát csak annyiban dönthetnek, hogy közreműködne-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor társas vállalkozónak tekintendők.

Gépjárművezető-képző munkaközösség, oktatói munkaközösség, ügyvédi iroda,  közjegyzői iroda, végrehajtói iroda tagjai a tagsági jogviszonyuk tartama alatt társas vállalkozónak minősülnek függetlenül attól, hogy ténylegesen személyesen közreműködnek-e a társaság tevékenységében vagy sem.

A Tbj. értelmében a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó biztosított.

A biztosítás:

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->bt., a kkt., a kft., a közös vállalat az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig, míg

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart.

A társasági szerződésben meghatározott személyes közreműködés kezdetének azt a napot kell tekinteni, amikor a tag a személyes közreműködést ténylegesen megkezdi. Amennyiben ez a nap nem állapítható meg, úgy a társasági szerződésben meghatározott időpont az irányadó, ennek hiányában a személyes közreműködés kezdetének azt a napot kell tekinteni, amikor a társaság tevékenységét a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései szerint megkezdheti.

A Gt. hatálya alá tartozó vállalkozásoknál a társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége az előtársasági működés ideje alatt is fennáll. (Korábbi években a társasági szerződés aláírásától a cégbejegyzés esetleges elutasításáig eltelt időszakban a tagok biztosítási kötelezettsége – személyes közreműködési kötelezettségük, illetve járulékfizetésük ellenére – nem volt megállapítható, azaz szolgálati idejük törlésre került.)

A biztosításnak – az ellátásokra való jogosultságon túl – azért van nagy jelentősége, mert a társas vállalkozó után a biztosítási kötelezettség tartama alatt áll fenn a járulékfizetési, ezen belül a minimum járulékfizetési kötelezettség.

A minimum járulékfizetési kötelezettség azt jelenti, hogy a társas vállalkozó járulék alapja ugyan a személyes közreműködésre tekintettel kiosztott járulékalapot képező jövedelem (a tényleges tagi jövedelem), de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér.

Másként fogalmazva: a biztosított (többes jogviszonyban) nem álló társas vállalkozó után akkor is meg kell fizetni a minimálbér alapul vételével a járulékokat, ha egyébként jövedelemben nem részesül.

Kivéve, amikor

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, GYED-ben részesül (amennyiben tehát a vállalkozó keresőképtelen, de táppénzre valamely okból nem jogosult, akkor a minimum járulékfizetési kötelezettség fennáll),

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->GYES-ben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja (lehetőség szerint tehát a társas vállalkozó erre az időszakra ne kapjon személyes közreműködésért jövedelmet, amennyiben vezető tisztségviselő, akkor pedig tisztségé,  valaki másra ruházza át.),

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->fogva tartott,

<!--[if !supportLists]-->–        <!--[endif]-->ügyvéd, szabadalmi ügyvivő, közjegyző kamarai tagságát szünetelteti.

Ha fenti körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartama alatt, akkor egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.

Mindez egy példán keresztül.

Megjegyzések:

1./ A tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérből indulunk ki, ami 2005. decemberben még 57.000 forint volt.

2./ Március 31-ig az érintett vállalkozó 200.000 forint kivéttel rendelkezik, míg a számított minimum járulékalapja 182.000 forint. Ebből következően március 31-ig 200.000 forintig kell megfizetnie a járulékokat. Tekintve, hogy február végéig 119.500 forintig rótta le a járulékokat, március hónapban a különbözet – 80.500 forint – után köteles járulékot fizetni.

3./ Április hónap végére a halmozott kivét összege (200.000 forint) nem változott, viszont a minimum járulék alap 244.500 forintra nőtt. Ebből következően – annak érdekében, hogy a minimum járulékfizetési kötelezettségnek eleget tegyünk – ebben a hónapban még 44.500 forint után le kell róni a járulékot.

4./ Július 1-től 16-ig táppénzben részsült, ezért tárgyhavi minimum járulékalapja 62.500 : 30 x 15 = 31.250 forint.

A minimálbér után fizetendő egyéni járulékokat a társaság köteles megelőlegezni.

Az egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással rendelkező (megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani), illetve közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló vállalkozók némileg kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen esetükben „a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem”. Az idézőjelben tett szöveg a Tbj. 28. § (3) bekezdéséből származik. A törvény ezen szakaszára alapozva nem kellett ez ideig megfizetnie a többes jogviszonyban álló egyéni és társas vállalkozónak a 4 százalék egészségbiztosítási járulékot, hiszen ennek a Tbj. szerint nem volt alapja. Az APEH minapi tájékoztatója azonban felülírta ezt az egyébként valóban nem logikus – ám a törvény betűjének megfelelő – gyakorlatot és kimondta, hogy 2006. január 1-jétől az említett körbe tartozó egyéni és társas vállalkozók is kötelezettek 4 százalék egészségbiztosítási járulék fizetésére a tényleges tagi jövedelme után.

A kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő (saját jogú nyugdíjas – ideértve valamely EGT tagállamban megállapított nyugdíjat is –, illetve özvegyi nyugdíjasként a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött társas vállalkozó tényleges tagi jövedelme után viszont csak 5 százalék baleseti járulékot kell fizetni.

Az EVA hatálya alá tartozó társas vállalkozók járulék alapjára – ellentétben az „evás” egyéni vállalkozóval – semmilyen külön szabály sem vonatkozik. Az ő járuléka alapjuk megegyezik az e körön kívül eső társas vállalkozó járulék alapjával: tehát nem más, mint a személyes közreműködésre tekintettel kiosztott, járulék alapot képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. (A diák, a heti 36 órát elérő foglalkoztatással rendelkező, illetve a nyugdíjas vállalkozó esetében annyi könnyítéssel, hogy nincs minimumjárulék fizetési kötelezettség, tehát a járulékokat csak a tényleges jövedelem után kell megfizetni.)

Az EVA lényegéből adódóan a hatálya alá bejelentkező társaságokban a tagok személyes közreműködésére tekintettel általában nem kerül sor járulék alapot képező jövedelem kifizetésére. (Az „osztalékként” kifizetett összeg – jóllehet a tagok közötti elosztásakor nyilván meghatározó szempont a személyes közreműködésben való részvétel mértéke – nem tartozik ebbe a körbe, hiszen nem képezi személyi jövedelemadó alapját.)

Ebből következően a főfoglalkozású EVA-s társas vállalkozó után általában a minimálbér alapul vételével kell megfizetni a járulékokat, míg a többes jogviszonyban állók és a kiegészítő tevékenységet folytatók esetében járulékfizetési kötelezettség nincs. (A hasonló státuszban lévő egyéni vállalkozók esetében a járulék alapja az EVA alapjául szolgáló jövedelem 4, illetve 10 százaléka.)

Amennyiben az érintett vállalkozó a minimálbérnél magasabb ellátási alapra szeretne szert tenni, akkor nincs más lehetősége, mind a tényleges jövedelem felvét. Ez után azonban már – a járulékokon túl – a személyi jövedelemadót is meg kell fizetnie. (E tekintetben a társas vállalkozó hátrányosabb helyzetben van, mind az egyéni vállalkozó, hiszen a tényleges kivét – tehát személyi jövedelemadó fizetése nélkül – is szerezhet magasabb járulékalapot.)

Alapesetben tehát az „evás” társas vállalkozónak e tevékenységével összefüggésben személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége nem keletkezik,az „adózott” jövedelemét minden további kötelezettség nélkül feloszthatja tagjai között.